Kezdetben voltak az apró műholdak. Ennek igen prózai oka volt: az első hordozórakéták egyszerűen nem voltak képesek néhány tíz kilónál nagyobb terhet Föld körül pályára állítani. A Szputnyik a maga hatvan centi átmérőjű, 84 kg-os gömbjével valóságos óriás volt az első amerikai próbálkozásokhoz, a másfél kilós, grépfrút nagyságú (és annak is csúfolt) Vanguard 1-hez vagy a 14 kg-os Explorer 1-hez képest. Aztán persze a kapacitás rohamosan növekedett, pár éven belül már egy élő embert is magában foglaló űrhajó felbocsátása sem okozott gondot. A műholdak, űrszondák egyre bonyolultabbak és nagyobbak lettek, a nyolcvanas évekre már egész űrállomások keringtek odafent. De mindig megmaradtak az apróságok is, melyek egy-két speciális feladat vagy vizsgálat elvégzésére születtek.
A méreten túl azonban nem különböztek egymástól: legyenek kicsik vagy óriásiak, hosszú idő alatt és igen költségesen, gyakran körülményes menedzsmenttel is súlyosbítva készültek el. Ahhoz pedig, hogy a befektetett pénz megtérüljön, speciális, űrbéli körülményekre optimalizált, épp ezért drága hardvereket használtak fel, amelyek akár 10-15 évvel is elmaradtak kapacitásban az egyébként forgalomban lévő általános eszközöktől. Felmerül viszont a kérdés, van-e más, gyorsabb és olcsóbb út az űr elérésére?
Az OSCAR-1, az első rádióamatőr műhold 1961-ben állt pályára. Más elsőségekkel is büszkélkedik: magántőkéből épült és potyautasként (másodlagos hasznos teherként) utazott a Discoverer 36 kémműhold mellett.
Módosítás: (2011. Lehet 27. Péntek, 07:00)
|
A Szovjetunió a hatvanas-hetvenes években nagy versenyt futott az Egyesült Államokkal a Hold meghódításáért, de égi kísérőnkön tevékenykedő űrhajósok helyett csak pár mintahozó űrszondát tudtak végül felmutatni. 1976-ban a Luna-24-el véget ért a Hold kutatása, és a következő évtizedben már a Mars és még távolabbi célok élveztek prioritást. A Viking, Voyager és Fobosz missziók ideje után a kilencvenes években aztán lassan kezdett megint visszatérni az érdeklődés a Hold iránt, úgy Oroszországban mint a világ többi részén is. 1996-ban, a sikertelen Marsz-96 missziót követően az új irányvonal a hosszútávon iparilag is felhasználható erőforrások kutatása lett, a Holdon illetve földközeli kisbolygókon történő kitermelés előkészítésére a XXI. század közepére. Pénz ugyan szinte alig volt rá, de terveket szövögetni lehetett papírral-ceruzával is. Az orosz bolygóközi tudományos missziók céljának így ismét a Holdat, illetve a Mars Phobos nevű holdját (mint kisbolygót) jelölték ki, a kétezres évekre tervezett Luna-27 és Fobosz-Grunt missziókkal. Előbbi orbitert, leszállóegységet és penetrátorokat (felszínbe csapódó dárdaszerű szondák) vitt volna a Holdra, utóbbinak pedig a korábbi két sikertelen Fobosz missziót kellett volna feledtetnie, sikeres mintahozatallal az aprócska égitestről. De az orosz pénzügyi nehézségek és a párhuzamosan, komoly nemzetközi összefogásban épülő Szpektr-RG űrtávcső megmentésére tett kísérletek folytán választani kellett a két misszió közül, hogy legalább egy összejöhessen a szűkös keretből a kétezres évek közepére. A döntés végül az egyedibbnek, szofisztikáltabbnak tekintett Fobosz-Gruntra esett, a Luna programot a kedvezőbb pénzügyi viszonyokig takaréklángra tették.
A Lunohod-2 saját keréknyomait vizsgálja ezen a szkennelt, feldolgozatlan felvételen. Részletes felszíni felvételek nem készültek Holdon a szovjet roverek (némileg elfeledett) 1970-74 közötti küldetése óta. (A Laboratory of Comparative Planetology, Vernadszkij Intézet, Oroszország jóvoltából. A teljes Lunohod archívum böngészhető ezen a linken.)
Módosítás: (2011. Április 07. Csütörtök, 22:45)
A Puli Space csapatának célja, hogy feljuttassa az első magyar szondát a Holdra. Bár a Puli valójában egy gépezet, mégis illő megemlékeznünk mindazon állatokról, akik elsőként jutottak el a világűrbe, sokszor életüket adva azért, hogy az űrkutatás hőskora megkezdődhessen.
A több mint ötven éves múltra visszatekintő űrkutatás rendkívül sokat köszönhet a köztudatban alig ismert, mégis úttörő űrhajósainak, akik nélkül nem fejlődhetett volna ilyen hihetetlen tempóban. Ezek az első kozmo- és asztronauták azonban nem az emberiség, hanem az állatvilág képviselői voltak.
Bár napjainkban már-már triviálisnak tűnhet, az űrkorszak kezdetén a kutatók nem lehettek biztosak abban, hogy egy ember képes-e életben maradni az űrben. Komoly viták folytak arról, hogy milyen hatással lehet a súlytalanság állapota, vagy éppen az űrhajósokat érő sugárzás a szervezetre. Ahogy a tudomány számos területén, ez esetben is földi lakótársainkhoz fordultak segítségért, az űrutazás általuk juthatott előre, és érhetett oda, ahol ma is tart.
Általában Lajka kutyát tekintik az első űrutazónak, aki az 1957. november 3-án felbocsájtott Szputnyik-2 fedélzetén foglalt helyet, a történet azonban nem vele indult.
Módosítás: (2011. Márciusában 05. Szombat, 10:47)
1960. április 13-án startolt a Transit-1B, az első kísérleti navigációs műhold, megteremtve a ma már oly magától értetődő műholdas navigáció alapjait.
Az eseményeket beindító szikra – mint oly sok más űrprogramban – nem volt más, mint a Szputnyik-1. A világ első műholdja egy szép pénteki napon kezdett el csipogni az űrben és hétfőig senkinek eszébe sem jutott, hogy kimérje a pályáját (már persze a szovjeteken kívül, akik pontosan tudták). Ám hétfő reggel, amikor a tudósok bementek a munkahelyükre a Johns Hopkins Egyetemen, valakinek eszébe jutott, hogy észleljék az USA felett átrepülő Szputnyikot, mert jó lenne kipróbálni az új vevőkészülékét. A próba sikerült és még két melléktermék is született: rádiójel Doppler-eltolódását is sikerült kimérni, majd a mért adatokból matematikailag is bizonyították a mérést végző mérnökök, hogy a rádióadást egy Föld körül, alacsony pályán keringő tárgy bocsátotta ki. Még aznap este sikerült olyan számításokat is végezni, amelyből a Szputnyik pályaadataira közelítő értékeket kaptak. A következő pár nap pedig annak lázában telt, hogyan lehetne a számításokkal nem csak közelítő, hanem pontos pályát rajzolni. A siker nem maradt el. A rádiójelek Doppler-eltolódását és a rádióvevő ismert helyzetét alapul véve George Weiffenbach és William Guier kidolgozott egy számítási módszert, amellyel jó közelítéssel meg lehetett határozni egy műhold pályaelemeit. Aztán arra sem kellett sokat várni, hogy valaki megfordítsa a tételt: ha ismerjük egy műhold pályáját, kimérjük a rádiójeleit – különös tekintettel azok Doppler-eltolódására – akkor meg fogjuk tudni határozni a jeleket fogó vevőkészülék helyzetét. De mégis mire jó ez a tudás? Nyilvánvalóan azon rádióvevők helyzetének meghatározására, amelyek változtatják a helyüket. Ilyenből pedig sok volt az USA-nak: hadihajók, tengeralattjárók (hogy a civil járművekről már ne is beszéljünk). Talán nem is csoda, hogy a a Haditengerészet, a US Navy be is jelentkezett az ötletért.
Módosítás: (2010. December 20. Hétfő, 17:00)
A NASA olyan helyre küldene egy űrszondát, ahol még egy sem járt: közvetlenül a Nap külső légkörébe. Most kiválasztották a Solar Probe Plus műszereit.
A jelenleg érvényes tervek szerint a Solar Probe Plus szonda indítása 2018-ig megtörténne. A múlt héten az amerikai űrügynökség megnevezte azt az öt tudományos műszert, amelyet elhelyeznének a Nap szomszédságába küldendő, egy kisebb autóéhoz hasonlítható méretű űreszközön. A berendezések többek közt mérnék a napszél részecskéinek összetételét, detektálnák a becsapódó porszemcséket, vizsgálnák a csillag elektromágneses terét, és térhatású képeket készítenének a napkoronáról. A kísérleteket a 2009-ben beadott 13 javaslat közül választották ki. A kijelölt műszerek előzetes tanulmányai, tervezése, fejlesztése és tesztelése összesen 180 millió dollárba kerül.
A Solar Probe Plus a Nap közelében. (Fantáziakép: JHU APL)
Ahogy a szonda közelít majd a Naphoz, 1400°C-ot meghaladó hőmérsékletet és heves kitöréseket kell majd átvészelnie. Két alapvető kérdésre keresi a választ: miért sokkal forróbb a napkorona, mint a csillag látható „felszíne”, a fotoszféra, valamint pontosan hogyan gyorsulnak a napszél részecskéi, amelyek többek közt a Földünk környezetére is hatással vannak.
A Solar Probe Plus tudományos céljai lényegében semmit sem változtak azóta, mióta 2005-ben Solar Probe néven komolyan elkezdtek gondolkodni egy Napot vizsgáló szondán. Jelentősen változott viszont a program megvalósítási terve. A már az 1970-es évektől kezdve dédelgetett ötlet szerint egy Jupiter körüli hintamanőver után közel poláris pályára állt volna a szonda a Nap körül, ahol a legkisebb távolság 4 Nap-sugárnyi lett volna. Ez egy vagy két elrepülést tett volna lehetővé. A mostani, újabb koncepció szerint a Solar Probe Plus lényegében az Ekliptika síkjában marad, és sokkal többször közelíti meg a csillagot – igaz, a távolságok is nagyobbak, de idővel egyre csökkenők. Az alapprogram 24 perihélium-átmenetet tartalmaz 35 Nap-sugáron belül, ebből 19 még ennél is közelebb, 20 Nap-sugárnál is kisebb távolságban. Az ezután következő években, a Vénusz közelében végzendő hintamanőver-sorozat után 9,5 Nap-sugár az elérendő cél. Ezt végső, 88 napos periódusú pályáján háromszor teljesítené a szonda.
A Solar Probe Plus egyre változó pályája a Nap körül. Az ábra még 2015. májusi startot feltételez, ez azonban már azóta 2018 júliusára tolódott. Az mindenesetre változatlan, hogy a Naphoz legközelebb húzódó, végleges pálya elérése mintegy 6 és fél évet vesz majd igénybe. (Kép: JHU APL)
A Solar Probe Plus hővédelméről speciális, 2,7 m-es átmérőjű, szénszálas kompozit anyagból készült pajzs gondoskodik. Az energiaellátást két független napelemrendszerre bízzák. Az elsőt a Naptól nagyobb távolságokban használják, s amikor túl közel kerülnek a csillaghoz, akkor összehajtva a hővédő pajzs árnyékába húzzák. A pálya ezen szakaszán egy másik, folyadékkal hűtött napelemrendszert alkalmaznak. A tudományos adatokat a fedélzeten tárolják, amíg az űrszonda újra 0,59 csillagászati egységnél (CSE) távolabb nem kerül a Naptól, amikor az adatokat lesugározzák a Földre. (1 CSE, vagyis a közepes Nap-Föld távolság mintegy 150 millió km-nek felel meg, és így kb. 215-ször akkora, mint a Nap sugara.)
Frey Sándor
http://www.urvilag.hu/amerika_es_az_urcsillagaszat/20100906_utazas_a_napba_indulas_2018ban Módosítás: (2010. November 21. Vasárnap, 17:52)
|
|
